Láttam Colint vitatkozni pincérekkel, szerelőkkel, orvosokkal és velem. Sosem láttam, hogy visszahúzódott.
De anyám nem kérdezett.
Odament az ágyhoz, és segített óvatosan letelepedni, pontosan úgy támasztva a vállaimat, ahogy a kórházi nővér mutatta. A kezei nyugodtak voltak, de a légzése nem. Felismertem azt a hangot. Dühös volt.
“Mara,” mondta halkan, “lehúzta rólad a takarót?”
Colinra néztem.
A szemei figyelmeztettek.
Egyszer egyszer figyelmen kívül hagytam őket.
“Igen.”
Anya egy pillanatra lehunyta a szemét.
Aztán elővette a telefonját.
Colin előrelépett. “Mit csinálsz?”
“Először Dr. Whitman rendelőjét hívom. Aztán, attól függően, mit mond a lányom legközelebb, talán a rendőrség.”
“A rendőrség?” csattant oda. “Egy takaróért?”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
