“Menj ki ebből a szobából, mielőtt elfelejtem, hogy ápoló vagyok, és emlékezz rá, hogy az anyja vagyok.” …
2. rész
Colin úgy nézett anyámra, mintha először látná őt.
Lent Ashley felkiáltott: “Colin? Lesz vacsora vagy sem?”
Anya nem vette le róla a szemét.
“Nem,” mondta határozottan. “Vacsora nem lesz.”
Colin arca elpirult. “Ez az én házam.”
“És ő az én lányom, friss gerincvarratokkal.”
“Jól van.”
Anya tekintete élesebbé vált. “Mondd még egyszer, és felhívom a sebészét hangszórón, hogy elmagyarázd, miért próbáltál egy műtét utáni beteget a konyhában állni.”
Kinyitotta a száját, aztán becsukta.
Láttam Colint vitatkozni pincérekkel, szerelőkkel, orvosokkal és velem. Sosem láttam, hogy visszahúzódott.
De anyám nem kérdezett.
Odament az ágyhoz, és segített óvatosan letelepedni, pontosan úgy támasztva a vállaimat, ahogy a kórházi nővér mutatta. A kezei nyugodtak voltak, de a légzése nem. Felismertem azt a hangot. Dühös volt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
