Nem volt túlzó összeg. Ez egyszerűen igazságos volt.
Küldtem neki egy kis üzenetet: “Ez a ruhád egyensúlya. A fizetés 30 napon belül esedékes. »
Nincsenek emojik, nincsenek kifogások.
Másnap délután válaszolt.
“Hűha! Végül is, tényleg így fogsz rázni? Életem legrosszabb éjszakáját éltem, és te a pénzre gondolsz? »
“Ez a ruhád egyensúlya.
A fizetés 30 napon belül esedékes. »
Kétszer, aztán háromszor olvastam.
A régi énem engedett volna. Az új így válaszolt: “Igen, mert ez a munkám. Megígérted, hogy fizetsz. Csak azért, mert házas vagy, még nem jelenti azt, hogy megszegheted az ígéretedet. »
A képernyőre bámultam, majd hozzáadtam egy plusz sort.
“Örülök, hogy annyira tetszik a ruha, hogy hazudj az áráról.”
Ezután megnyomtam a küldést, és becsuktam a laptopomat.
“Örülök, hogy nagyon tetszett a ruha.
hazudni az áráról. »
Nem tudom, hogy valaha is fizetni fog-e. Ha nem, túlélem. Túléltem még rosszabbat.
Egy héttel később Nina elmondta, hogy egy kollégája azt mondta neki, hogy Ethan családja nem volt elégedett az esküvő alakulásával.
Úgy tűnik, a “tervező ruha” és a meghívás nélküli barát története bejárta a világot, és nem tűnt el. És valahogy Sophie azt is elárulta, hogy sosem fizetett a ruháért. Nem voltam boldog.
Ethan családja nem volt lelkes
arról, ahogyan alakult a házasság.
Készítettem magamnak egy kávét, leültem a varrógépem elé, és felvettem egy új ügyfél ruháját, amihez előleg járt. Anya belépett a konyhába, a botjára támaszkodva.
“Korán keltél fel,” mondja.
“Ruhákat kell javítanom.”
Bólintott, mintha ez lenne a világ legnormálisabb és legszilárdabb dolga.
Aznap később új szabályzatot tettem közzé az üzleti oldalamon.
Aznap később,
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
