Gondolkodás nélkül kihúztam és elkezdtem ülni.
A padlón súrlódó szék hangja elnémította az egész szobát.
Sylvia hangja veszélyes suttogássá halkult.
„Mit képzelsz, mit csinálsz?”
– Csak egy percre kell leülnöm – mondtam halkan.
Szilvia lassan felállt.
Aztán a kezével az asztalra csapott.
„A szolgák nem ülnek a családdal.”
Megaláztatás mindenki előtt
– A fiad felesége vagyok – mondtam halkan. – És az unokádat hordom a szívemben.
– Te egy haszontalan nő vagy, aki még egy rendes pulykát sem tudsz sütni! – csattant fel Sylvia.
„A konyhában egyél. Állva. Miután befejeztük.”
Közelebb hajolt.
„Ismerd a helyed.”
Ránéztem Davidre.
A férjem.
A gyermekem apja.
– Dávid? – suttogtam.
Még egy korty bort ivott.
– Hallgass anyámra, Anna – mondta nyugodtan. – Ne hozz zavarba a kollégáim előtt.
Valami összeszorult a mellkasomban.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
