Ethan megfogta a nő kezét, és finoman, de határozottan elhúzta a mosogatótól.
— Nem fogsz többé így „segíteni” — mondta.
Abban a pillanatban kiléptek a nappaliba.
A beszélgetés azonnal elhalt, amikor mindenki észrevette őket.
Linda arca még mindig nyugodt volt, de a mosolya megfeszült.
Olivia és Madison egymásra néztek, Chloe pedig zavartan félrefordult.
— Mi ez a jelenet? — kérdezte Linda, mintha Ethan zavarta volna meg az estét.
Ethan egy pillanatig csak nézett rájuk.
— Ki küldte a feleségemet a konyhába egyedül, ebben az állapotban? — kérdezte.
A hangja csendes volt, de súlyos.
— Ne dramatizáld túl — legyintett Madison. — Csak pár tányér volt.
Ethan lassan felé fordult.
— Pár tányér? — ismételte.
— Akkor most te fejezed be.
A szoba levegője megfagyott.
Senki sem mozdult.
— Ethan, ne beszélj így a testvéreddel — szólt rá Linda élesen.
— Ez az otthonunk, és itt mindenkinek megvan a maga szerepe.
Ethan keserűen felnevetett.
— Igen, most már látom, kinek mi a „szerepe”.
Egy pillanatra csend lett.
Aztán lassan végignézett rajtuk.
— Én fizetek ezért a házért.
— Én tartom fenn ezt az életet.
Minden szóval egyre tisztább lett a helyzet.
— De ez nem azt jelenti, hogy valakit szolgának használhattok.
Emily megszorította a kezét.
— Kérlek, ne…
De Ethan már nem tudott visszalépni.
Valami végleg eltört benne.
— Holnaptól minden megváltozik — mondta.
— Vagy tisztelettel élünk együtt, vagy külön.
Linda arca elsápadt.
— Ezt nem gondolhatod komolyan.
— De igen — válaszolta Ethan.
— Túl sokáig voltam vak.
A húgai most már nem voltak magabiztosak.
A kényelmük alapja megingott.
Ethan Emily felé fordult.
— Összepakolunk.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
