Reggel 9-kor visszarepültünk Chicagóba.
Nem Charlotte.
Chicago.
Az otthonom már nem volt gyermekbiztos. Éles sarkok, régi könyvek, jogi dobozok és egy vendégszoba még mindig enyhén levendulaillatot árasztott, mert Ellen minden fiókban zacskókat tartott. Délre Hannah szobája lett.
Fogkefét, ruhákat, iskolai felszereléseket és egy éjjeli lámpát vettünk. Kiválasztott egyet, ami kis ház alakú.
Az első három napban mindenre engedélyt kért.
“Leülhetek ide?”
“Használhatom ezt a törölközőt?”
“Kaphatok vizet?”
“Bekapcsolhatom a tévét?”
Minden kérdés apró vádpont volt az előttem álló felnőttek ellen.
Minden alkalommal ugyanígy válaszoltam.
“Most itt laksz. Szabad szükséged van dolgokra.”
Negyedik éjszakán hagyott egy rajzot az asztalomon.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
