Ez fél mosolyt csalt rám.
Egy csendes repülőtéri szállodába jelentkeztünk be a nevem alatt. Semmi különös. Tiszta szoba. Két ágy. Egy gofriállomás hirdetett a hallban.
Hannah zuhanyzott, miközben én a fürdőszoba ajtaja előtt ültem, mert megkért, hogy ne menjek messzire.
Aztán felvette a pizsamát, amit a charlotte-i Targetben vettünk. Kék csillagokkal.
Este 8:45-kor ágyba bújt, Captain Blue pedig visszakerült a karja alá. Chloe visszaküldte őt, mielőtt elindultunk, komolyan, mintha zászlót adna.
Felkapcsoltam a kis lámpát.
“Nagypapa?”
“Igen?”
“Visszaadhatók az örökbefogadott gyerekek?”
Becsuktam a szemem.
Vannak olyan kérdések, amelyeket egyetlen gyereknek sem kellene tudnia feltenni.
Az ágy szélére ültem.
“Nem.”
“Akkor miért viselkednek az emberek úgy, mintha talán?”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
