Aztán felhívtam azt az utazási ügynököt, akinek a számát Eric egyszer véletlenül továbbította, miközben dicsekedett “életem utazásával”.
Öt percbe telt, a vezetéknevem, és egy gondosan megfogalmazott kérés a foglalás megerősítése.
A Grand Floridian.
Természetesen.
Meredith nem ment csendben Floridába. Fehér erkélyekre, fényes padlóra, zongorazenére és drágának tűnő fényképekre volt szüksége.
Odavezettünk, miközben az ég aranyra kezdett váltani.
Hannah az ablakhoz nyomta az arcát, amikor elhaladtunk a Disney táblák alatt. Szemei elkerekedtek, majd könnyekkel teltek meg.
“Sajnálom,” mondtam halkan.
Nem válaszolt.
A üdülőhely bejáratánál 17:31-kor álltunk meg.
A hely úgy nézett ki, mint egy álom, amit valaki tervezett, aki sosem volt magányos: pálmafák, élénk virágok, nevető családok, csengősök tiszta egyenruhában, egérfüleket viselő gyerekek, az üvegajtókon sütő napfény.
Hannah hirtelen összehúzódott önmagába.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
