“Sajnálom,” kiáltotta. “Próbáltam jó lenni.”
Olyan szorosan tartottam, hogy éreztem a bordáit.
“Jó voltál,” mondtam. “Bátor voltál.”
“Azt mondták, nem tudok eljönni, mert Chloe elfárad, ha túl sokat beszélek.”
A szociális munkás lenézett a jegyzetfüzetrétére.
Mrs. Alvarez olyan hangot adott ki, mintha tányérokat dobálna.
Határozottan tartottam a hangomat.
“Mit mondtak még?”
Hannah hátrahúzódott, és az arcát törölte a pulóver ujjával.
“Anya azt mondta, a Disney az emlékteremtésre való, és nekem már voltak emlékeim, mielőtt idejöttem.”
Senki sem szólt abban a konyhában.
Keresztkérdéseket is kihallgattam olyan gyilkkossági gyanúsítottakkal, akik kevésbé hangzottak hűvösnek, mint az a büntetés.
Dana megkérdezte Hannah-t, megmutathatja-e, mit hagytak neki a szülei.
A pulton két gabonapehely doboz, egy félig üres doboz polcon tej, egy kenyér, mogyoróvaj, egy csomó banán, és egy jegyzet Meredith elegános írásával.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
