Marisol más volt.
Sosem jött el étkezéskor. Félig üres, terhes és vékony volt, besurrant az épületbe, mindig hátrahúzta a haját.
Marisol más volt.
Szemei ragyogtak, de fáradtak voltak, annyira, hogy az ember elgondolkodott, mikor aludt utoljára.
Szisztematikusan visszautasította a neki kínált szállásajánlatokat, de nem akart címet adni. Azt mondta, egyszer “a víz közelében” aludt, ami annyira homályos volt, hogy egyszerre semmit sem mondott nekünk.
A hangja lágy volt. Udvarias. Majdnem mintha bocsánatot kérne a létezéséért, ha ez érthető.
Elkezdtem észrevenni, hogy Marisol soha nem tesz fel kérdéseket, sosem panaszkodik, és soha nem maradt tovább a szükségesnél.
Visszautasította a szállásajánlatokat
amit minden alkalommal vele tettük
Elfogadja, amire szüksége van, őszintén megköszöni neki, majd eltűnt.
Néha rá gondoltam, amikor összehajtottam az adományozott pulóvereket vagy letöröltem a műanyag székeket.
Hová tűnt? Ki volt ő, mielőtt a folyó mellett aludt?
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
