A korszakoldalt gondosan kettétévágtam. Egyszer. Aztán másodszor is.
Noah összerezzent. Félelemmel nézett rám.
“Ezek a szabályok már nem léteznek, rendben? Nem kerülsz bajba, drágám. Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Óvatosan a vállára tettem a kezem.
“De már elege van így. Te vagy a fiam, és ez a te otthonod. Örökké. Pótolhatatlan vagy. »
Aztán elővettem valamit, amit az utolsó pillanatban szereztem meg.
Kivettem valamit
amit az utolsó pillanatban kaptam el.
Ez egy vadonatúj kraft papír mappát tartalmazott. Vastag filctollal írtam a fülre: TERVEK.
Átcsúsztattam hozzá. “Most ezt fogjuk tenni.”
Noah úgy nézett rá, mintha meg akarná harapni.
Elővettem a nyomtatott oldalakat, amelyekben Noah-t ajánlották a programokhoz, és az iskolai tanácsadó levelét.
“Azt fogod csinálni, amit akarsz ebből az egészből. Rendben? Mindkét kézzel fogod megragadni a lehetőségeket, komplexum nélkül, mert megérdemled őket. »
Noah ránézett
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
