A legrosszabb az oldal volt
a legvégén
a jegyzetfüzetből.
Ez egy “Rules” nevű oldal volt.
Gyerekes kézírással íródott, a papír régi és kopott volt a szélein. Olyan, mint amit évekkel ezelőtt írt és gyakran tanulmányozott.
Ne csapj zajt.
Ne kérj túl sokat.
Ne kényszerítsd az embereket válasszuk.
Készülj fel.
Valamit, amit ő írt
évekkel ezelőtt, és amit gyakran tanulmányozott.
Becsuktam a jegyzetfüzetet, mozdulatlanul ültem, könnyek folytak az arcomon.
Cserbenhagytam. Nem tudtam, hogyan vagy mikor, de egy ponton elhittem Noah-nak, hogy nem biztonságban, nem állandó.
Ezt meg kellett javítanom.
Caleb végre megszólalt. “A szobáját takarítás közben találtam meg. Nem kerestem semmit. Ő az iskolai mappái mögött volt. »
Cserbenhagytam.
Hátratolta a székem, és felálltam. “Beszélnem kell vele.”
Noah a szobájában ült a padlón, és ragasztószalaggal javított valamit. Amikor beléptem, felnézett, mint mindig, nyugodt.
“Szia,” mondta. “Valamit rosszat csináltam?”
Közvetlenül a padlóra ültem, hogy ugyanabban a magasságban legyünk.
“Nem, nem csináltál semmi rosszat. De én igen. »
“Beszélnem kell vele.”
A jegyzetfüzetet közénk tettem. “Megtaláltam azt.”
Noah megfeszült. “Semmi. Csak… tervek. Csak készülődtem, ennyi az egész. Semmi baj. »
Kinyitottam a jegyzetfüzetet a szabályoldalra, és felé fordítottam.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
