Mosolyogva kifújtam a levegőt, miközben töltöttem magamnak egy újabb kávét.
“Nagyon jól van. El sem hiszem, milyen könnyűek voltak az elmúlt néhány év. »
“Igen.” Caleb ráncolt szemöldökkel nézett rám. “Nagyon kevés figyelmet igényel.”
Vállat vontam. “Noah az.”
Caleb csak tegnap este beszélt róla újra.
Caleb nem beszélt róla többé
Egészen tegnap esteig.
Amikor hazaértem a munkából, Caleb rákényszerített, hogy üljek a konyhaasztalhoz.
“Eliza, ezt rejtegetett előled a fiad, Noah, évek óta.”
Megdöbbentem, amikor egy fájlt csúsztatott az asztalra.
Kinyitottam, és átnéztem az oldalakat.
“De mi az?”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
