Rebecca Claire mellé állt.
“Jól vagy?” kérdezte.
Claire nézte, ahogy a lánya nevet a fűben, sárga szalagokkal a hajában, napsütés az arcán.
Évekig azt hitte, hogy a túlélés eltűnést jelent.
Megváltoztatja a nevét.
Lehalkította a hangját.
Elég hétköznapivá tette magát ahhoz, hogy senki ne akarja birtokolni, használni vagy megbüntetni.
De most már megértette, hogy a béke nem ugyanaz, mint a rejtekhely.
A béke egy zárt ajtó volt.
Egy aláírt parancs.
Egy lány, aki félelem nélkül nevet.
Egy nő, aki a választott név alatt áll, nem azért, mert a régi elől menekült, hanem mert végre a saját erejével töltötte meg az újat.
Claire Rowan egyszer kölcsönneve volt.
Most már az övé.
És senki sem fogja újra használni arra, hogy kicsivé tegye.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
