Egy csomó torta csúszott le az álláról, és leesett a fehér terítőre. Daisy születésnapi gyertyái, amelyek még mindig füstöltek, mert csak néhány pillanattal korábban fújtak ki, oldalra hajoltak a tönkrement mál alatt. A torta tetején az állt, hogy BOLDOG 7. SZÜLETÉSNAPOT, DAISY, rózsaszín betűkkel. Most már csak HAPPY és a DA fele volt látható.
Daisy megdermedve állt a piknikasztal mellett sárga ruhában, mindkét ököllel a szájához szorítva. Az arca nedves volt. A papírkoronát, amit Claire azon a reggelen készített neki, görbén ült a fürtjei között.
Claire a lányára nézett, nem Trevorra.
Aztán elmosolyodott.
Nem volt boldog mosoly. Nem volt megbocsátó mosoly. Ez egy nő mosolya volt, aki mindenki előtt úgy döntött, hogy nem vérezzen ott, ahol a gyermeke láthatja.
“Eper,” mondta halkan Claire, miközben a keze hátával letörölte a mázt az ajkáról. “Jó tortát választottál, drágám.”
Daisy egy törött hangot adott ki.
Trevor nevetése elhalkult.
Claire felvett egy szalvétát az asztalról. Az ujjai stabilan álltak. Ezt emlékeztek később az embereknek. Nem a tönkrement tortát. Nem a haján lévő máz miatt. Még Trevor kezét sem a nyaka hátulján, mielőtt lenyomta.
Emlékeztek a kezeire.
Csend. Óvatosan. Nyugodt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
