“Igen,” válaszolta apám.
“Ez az én házam.”
“Az övé is,” mondta apám. “És megkért, hogy menj el.”
Grant dühösen fordult hozzám. “Egy vacsora miatt tönkreteszed a családunkat?”
Lenéztem Lilyre – kicsi, ártatlan, ránk épülve.
“Nem,” mondtam. “Te tönkretetted, amikor a szüleidet választottad minket helyett.”
Először volt semmi mondanivalója.
Nem ment el csendben.
Kegyetlennek, instabilnak, drámaiának nevezett. Hónapokkal ezelőtt ezek a szavak fájtak volna.
Most bizonyítéknak tűntek.
Apám nyugodt maradt. “Holnap visszatérhetsz egy ügyvéddel. Ma este elmész.”
Grant még egyszer rám nézett – várva, hogy engedjek.
Nem tettem.
“Viszlát, Grant.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
