Aztán mindenkihez fordultam.
“Köszönöm, hogy ma este eljöttél,” mondtam nyugodtan. “Aggódom Samért.”
Elkomorodott.
“Aggódsz értem?”
Bekapcsoltam a tévét.
Felkiáltások töltötték be a szobát.
A lakásunkról készült fotók jelentek meg a képernyőn.
A rothadó tányérok.
A túlcsorduló szemét.
A fürdőszobában.
Aztán az Instagram-posztja.
Az a pillanat, amikor minden megváltozott
“Hazajövöttem a kórházból, és ezzel találkoztam,” magyaráztam.
“Fontos dolgot jöttem, amikor Sam ezt feltette az internetre.”
Körbenéztem a szobában.
“Szerintem Samnek talán nincs meg az alapvető életképességei ahhoz, hogy magáról gondoskodjon.”
Élesen nevetett.
“Csak viccelsz, ugye?”
Megráztam a fejem.
“Mikor főztél utoljára?”
Csend.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
