Aztán megütött a szag.
Ez az a fajta szag volt, amit elvársz, amikor elhaladsz egy szemetes mellett egy étterem mögött.
Rohadt étel. Savanykás szemét. Állt levegő.
A gyomrom összeszorult.
Először a gyerekszobába siettem, óvatosan a hármas ikreket a kiságyukba helyeztem. Mindegyikük más-más pillanatban nyörgött, így örökkévalóságnak tűnt, mire végre letelepedtek.
Csak ezután léptem vissza a nappaliba.
És megdermedt.
Egy otthon szemétszemétté vált
A lakás katasztrófazónának tűnt.
Koszos tányérok, amiket szárított étellel borítottak, mindenhol szétszórtak — az asztalon, a kanapén, még a padlón is. A legyek lustán zümmögtek körülöttük.
Morzsákat mélyen őröltek a szőnyegen.
Egy hegy üres elvitelepedények álltak a tévé előtt, mint egy groteszk emlékmű.
És a dohányzóasztalon…
Használt WC-papírt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
