A rend a legfontosabb volt, amikor a káosz körülötted kavargott. Feltettem a vízforralót, és nyúltam az egyetlen kis élvezetemért, ami egy doboz finom Earl Grey teát egy kis boltból a régi munkahelyem közelében vett.
A menyem, Melinda, csak kapszulákból ivott kávét, és mindig ráncolta az orrát a teám alatt. Amíg a víz forrt, elkezdtem keverni a tasztát gofrihoz.
A fiam, Phillip, gyerekkora óta szerette őket. Még most is, minden közepén, minden szombaton készítettem őket.
Talán ez volt a csendes módom, hogy kapaszkodjak a múlt egyetlen szálához, amikor igazi család voltunk. Egy halk nyikorgás hallatszott a lakás hátsó részéből, jelezte, hogy Jace, a legfiatalabb unokám, ébren van.
Tizennégy évesen már magasabb volt nálam, vékony végtagokkal és összegabalyos sötét hajjal. A szemei állandóan hosszú frufru és túlméretezett fejhallgatók mögött rejtőztek.
Jó reggelt mondtam neki, és azt mondtam, hogy a gofri tizenöt perc múlva kész lesz. Csak bólintott, anélkül, hogy levette volna a fejhallgatóját, és összebújt egy konyhaszékbe, miközben a tabletje világított előtte.
Már rég abbahagytam, hogy személyesen vegyem a viselkedését. Legalább nem rám vágott úgy, ahogy néha a nővére, Skyler tette.
De mélyen belül tudtam, hogy Jace mindent lát. Jobban értette a kimondatlan feszültséget, mint bárki másunk.
Skyler hangja átvágott a reggeli nyugalomban, miközben már felöltözve és tökéletesen sminkelve lépett be a konyhába. Megkérdezte, láttam-e a kék pulóverét.
Tizenhét évesen édesanyja gyönyörű visszhangja volt. Magas arccsontjai, éles orra és gazdag gesztenyebarna haja volt.
De a szemei Phillip lágy barna színei voltak, amelyeket közvetlenül a néhai férjemtől, George-tól örökölt. Mondtam neki, hogy tegnap mostam ki, és hogy a szekrényében kell lennie a második polcon.
Felkiáltott, hogy már ott nézett, de aztán meglágyult, ahogy összefogta magát. Bocsánatot kért, és elmagyarázta, hogy csak késett a projektcsoportos megbeszélésről.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
