Melinda azt mondta neki, hogy menjen az apjához. Skyler azt mondta, nálam lakik, mert az az én szobám volt.
Phillip megjelent az ajtóban. Melinda azt mondta, hogy nem akarok mozdulni a cuccom miatt.
A feljegyzésekre mutatott. Azt mondtam, hogy nem szemét, hanem az életem George-dzsal.
Melinda azt javasolta, hogy adjuk el őket, mert szükségünk volt a pénzre. Azt mondtam, nem árulom el az emlékeimet.
Melinda azt mondta, hogy el fogja venni az irodáját, még ha el is kell vinnie a szemétet a szeméttelepetébe. Megragadott egy ritka albumot.
Mondtam neki, hogy ne merjen hozzányúlni. Melinda nevetett, és azt mondta, túl félek egyedül lenni.
Azt mondta, csak azért élek ott, mert elviselnek. A csend fülsiketítő volt.
Megkérdeztem, mit mondott. Melinda ismételte, hogy most már az ő otthonuk, én pedig csak egy idős nő vagyok, aki a múlthoz kapaszkodik.
Mondtam neki, hogy igaza van az igazsággal szembenézésben. Emlékeztettem, hogy én fizettem ezt a lakást, és ők azért költöztek be, mert Phillip elvesztette a pénzét.
Melinda elsápadt. Mondtam Phillipnek, hogy elegem van a lábtörlő szerepe.
Visszavettem tőle a lemezt, és azt mondtam, senki sem nyúl a dolgaimhoz. Mondtam nekik, hogy keressenek máshol lakni, ha nem tetszik nekik.
Bementem a szobámba, és furcsán nyugodtnak éreztem magam. Megnéztem a régi fotóalbumot, és eszembe jutott az a nap, amikor 1987-ben megvettük a lakást.
George és én nagyon keményen dolgoztunk ezen. Minden felújítást mi magunk végeztünk.
Házavató bulikkal voltunk és minden hónapban vettünk lemezeket. Most Melinda mindent el akart dobni.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
