A menyasszony keze remegni kezdett.
– És most miért jöttél vissza?
A nő lenézett a nyakláncra.
– Nem miatta. Már rég nem.
Felnézett, és a hangja most először lett határozott.
– Azért jöttem, mert végre nincs mit elveszítenem. És mert nem akartam, hogy egy másik nő ugyanarra az illúzióra építse az életét.
A menyasszony hátralépett, mintha a szavak súlya fizikailag is taszítaná.
Az idős tulajdonos lassan letette a nyakláncot az üvegpultra.
– Az igazság mindig utat talál – mondta halkan.
Hosszú másodpercek teltek el.
Végül a menyasszony levette a gyűrűt az ujjáról.
A mozdulat lassú volt, de végleges.
– Akkor ez az esküvő… soha nem is létezett igazán – mondta.
A nő nem válaszolt.
A menyasszony a pultra tette a gyűrűt, majd a nyakláncra nézett, amely körül az egész jelenet kibontakozott.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
