“Mi ez?” követelte.
“Az igazságot, amit figyelmen kívül hagytál,” mondtam nyugodtan.
A szoba elcsendesedett.
Shelby döbbenten nézett rám. “Anya… tényleg kidobod őt?”
“Emlékeztetlek, hogy ez a ház az enyém,” válaszoltam.
Sírt, mondván, hogy vele távoz.
Az a fenyegetés egyszer összetört volna.
Már nem.
Tyson megpróbált utána kedvesnek lenni – vásárolt bevásárlást, segített –, de már késő volt.
Egy nap sarokba szorított, ragaszkodva hozzá, hogy megérdemli a ház részét.
A szemébe néztem. “Te semmit sem építettél itt.”
Megfenyegetett. “Ha én megyek, Shelby megy. Egyedül fogsz meghalni.”
Aznap éjjel valami rosszabbat fedeztem fel.
Shelby táskában egy jelzáloghitel-kérelem volt – a házam is szerepelt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
