Ezután összehajtotta az utolsó üres borítékot, és betette a táskájába.
Sophie megrántotta az ujjamat. “Apa, Carol néni elfelejtett minket?”
Mielőtt válaszolhattam volna, Carol odahajolt az unokatestvéremhez, Brendához, és olyan hangosan suttogott, hogy a szoba fele hallja: “Az anyjuk nem igazán családtag, szóval nem gondoltam, hogy szükséges.”
A szoba elcsendesedett.
Rachel teljesen megmozdult.
Noah arckifejezése változott meg először. Mosolya elhalványult, és szemei Carolról az anyjára siklottak, próbálva megérteni, miért csinálta valaki őt kisebbre mindenki előtt. Sophie alsó ajka remegett.
Valami bennem elszakadt, tiszta és végleges.
Felálltam.
“Indulunk,” mondtam.
Anyám suttogta: “Graham, kérlek, ne csináld ezt ma.”
“Ma semmit sem csináltam,” mondtam, egyenesen Carolra nézve. “Igen.”
Carol vékony, elutasító nevetést hallatott. “Ó, ne légy drámai. Gyerekek. El fogják felejteni.”
“Nem,” mondta halkan Rachel. “Nem fogják.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
