Az igazgatótanács ajtaja bejelentés nélkül nyílt ki.
Ryan dühösen és félig felöltözött magabiztossággal lépett be, egyik keze már felemelkedett, mintha parancsolná a szobát, mielőtt egyáltalán felfogta volna. Aztán meglátta az asztalt. Az igazgatók. Legális. HR. Biztonság. Maris. És végül te, a cég pecsétje alatt ülve a fejben, kezeid egy bőr mappán összekulcsolva, eltűnt az esküvői gyűrűd.
Olyan hirtelen megállt, hogy úgy tűnt, mintha ütközés lenne.
Egy teljes másodpercig nem értette, mit lát. Ez volt a legemberibb példa, ahogy hónapok óta nézett ki. Zavarodott, álmatlan, még mindig a feltételezései köré rendezte a világot, és lassan engedelmeskedett. Aztán a tekintete rád szegeződött, és minden vér kifolyt az arcából.
“Elle?” kérdezte.
Nem válaszoltál erre a névre.
Maris igen. “Mr. Collins,” mondta olyan semleges hangon, hogy már-már sebészi volt, “ezt a rendkívüli ülést Ms. Eleanor Hart Vale, a Hart Vale Holdings irányító vezetője és a Vertex Dynamics többségi tulajdonosa hívta össze.”
Ryan nevetett.
Nem azért, mert bármi vicces lett volna. Mert a hitetlenség volt az egyetlen híd, amit az elméje elég gyorsan fel tudott építeni. Körbenézett a szobában, hogy valaki javítsa ki a viccet, valakit, aki hátradől, és azt mondja: nyugi, érzelmes vagy, ez félreértés. Senki sem mozdult.
Lassan visszafordult hozzád.
“Mi a fene ez?” kérdezte.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
