Ez volt az első akaratlan dolog, amit a szobában tett. Jó. Hagyd, hogy a teste későn érkezzen a találkozóra, amit az egója már elveszített.
“Ez őrület,” mondta újra, de a szavaknak most már nem voltak szerkezetük. “Ha a te birtokod ezt a céget, miért—miért engednéd nekem—”
“Hozzám jössz feleségül?” kérdezted.
A szoba még csendesebbé vált.
“Nem,” vágta vissza. “Futtasd. Vezess. Építsd fel.”
Tarttad a tekintetét.
“Mert látni akartam, ki vagy, amikor azt hitted, hogy egy nőnek nincs szerkezeti ereje.”
Ez a vonal jobban érintette őt, mint a pénzügyek.
Valós időben láttad, hogy megtörtént. A visszaemlékezés a szeme mögött mozgott. Azokon az éjszakákon, amikor kijavította a bevásárlólistáidat. Azokon a reggeleken elhaladt melletted az ikrekkel, és egyszer sem kérdezte meg, hány órát aludtál. Ahogyan beszélt olyan nőkkel, akiket fiatalabbnak, dekoratívnak, anyai vagy érzelmileg függőnek gondolt. Ahogy sosem hallgatott igazán, amikor stratégiáról beszéltél, mert azt hitte, hogy a feleségek intelligenciája a textúra, nem fenyegetés.
Folyamatosan megmutatta magát. Egyszerűen végre abbahagytad a bizonyítékok figyelmen kívül hagyását.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
