Másnap segítettem neki pakolni.
Áthelyeztük a bútorokat, rendeztük a dobozokat, és mindent előkészítettünk. A gyerekek a két ház között futottak, izgatottan várták az új helyüket.
A férje is segített – de az ő feltételei szerint.
Hónapokkal később meglátogattam az új helyét.
Kicsi volt, de meleg. A gyerekeknek saját sarkájuk volt. Növények hevertek az ablaknál. Olyan volt, mintha új kezdet lenne.
Másképp nézett ki – nem túlterhelt, nem elveszett.
Még mindig fáradt vagyok, igen.
De erősebben.
És ekkor jöttem rá:
Nem ment messzire.
Csak annyira mozdult, hogy önállóan álljon.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
