Próbáltak beszélgetni. Tárgyalni.
De végeztem már.
“Nem hagytál el csak úgy engem,” mondtam. “Pontosan megmutattad, ki vagy.”
Néhány napon belül minden széthullott.
A képük összeomlott.
A pénzük eltűnt.
Hazugságaik nyilvánosságra váltak.
És a fiam?
Ott maradt, ahol a helye volt.
Velem van.
Hat hónappal később az új otthonom erkélyén álltam, és a karjaimban tartottam.
A reggel békés volt. Tiszta. A miénk.
Egyszer megrezegett a telefonom.
A végleges egyezség jóváhagyva.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
