Az esküvő előtt egy este Rowan rajtakapott, ahogy a hálószobában a fátyol szélét követtem.
“Meggondoltad magad?” ugratott, miközben közeledett hozzám.
“Meg akarok házasodni, anya”
Megráztam a fejem, mosolyogva. “Nem, hacsak nem úgy döntöttél, hogy örökre rajta hagyod a fogkrém sapkát.”
Kinyújtotta a kezét, és nevetett.
***
Az esküvő napja gyönyörű homályos volt, csipke, idegesség és eső a templom lépcsőin. A folyosó végén találkoztam Rowan tekintetével, és azonnal ellazultam.
Érmei csillogtak az egyenruháján, de a mosolya csak nekem szólt.
Az oltárnál odagurult mellém, és megfogta a kezeimet.
A szertartásvezető mindkettőnkre mosolygott. “Rowan, most már felállhatsz, ha akarod!”
Érmei csillogtak az egyenruháján.
Mindenki nevetett, köztük Rowan is. Megszorította a kezem, míg az ujjaim bizseregtek. “Itt vagyok,” mondta kacsinással.
Fogadalmaink rendetlenek és őszinték voltak. Rowan minden reggel kávét ígért. Megígértem, hogy hevesen szeretem, és suttogta: “Már szereted őt.”
Anyukát láttam, amint nézte.
Rowan felemelte az almaboros poharát. “Új kezdetekhez, Mik,” mondta, egyenesen a szemembe nézve.
Úgy döntöttünk, hogy egy kicsit halasztjuk az esküvőnk fogadását. Nem akartam, hogy Rowan túlzásba vigye, és ideges voltam, hogy az első táncot említsem.
Anyukát nézni láttam
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
