Ez zavarta a legjobban.
Az ajtónál utoljára megfordult. “Reggelre hívni fogsz.”
Anyámra néztem, majd a mögöttem lévő hálószobára.
“Nem,” mondtam. “Alszom.”
Az ajtó csapódott.
Egy pillanatra teljesen mozdulatlanul álltam.
Aztán a térdeim elárultak.
Anya elkapott, mielőtt leesettem volna a földre. A folyosón a vállába sírtam, pulóverekkel, vállfokkal és az élet törött töredékeivel körülvéve, amit túl sokat próbáltam rendben tartani.
Aznap este anya segített mindent visszarakni.
Nem úgy, ahogy volt.
Jobb.
Az ágyat a másik falra helyeztük. Kinyitottuk az ablakokat. Dean sörösdobozait a szemétbe dobtuk. Éjfélkor anya teát főzött, én pedig lecseréltem a lepedőt, és a nagymamám takaróját a helyére tettem.
A szoba utána másképp nézett ki. Én
is.
Ethan két nappal később tért vissza, nem virágokkal, hanem feltételekkel. Azt mondta, visszatér, ha bocsánatot kérek Deantől, megígérte, hogy nem vonom be anyámat többé, és “úgy viselkedik, mint feleség, nem főbérlő.”
Nem engedtem be.
A lánczáron keresztül beszéltünk.
“Különválást akarok,” mondtam.
Az arca megkeményedett. “Életed legnagyobb hibáját követed el.”
“Nem,” mondtam neki. “Ezt három éve tettem meg, amikor elkezdtem tiszteletlenséget kompromisszumot hirdetni.”
A válás nem volt egyszerű.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
