Aztán, étkezés közben, elmosolyodott, és azt mondta: “Marissa még mindig alkalmazkodik. Meg kellett alakítanunk némi struktúrát.”
Anyja jóváhagyóan bólintott.
Letettem a villámat.
“Valójában,” mondtam nyugodtan, “elhagyom Ethant.”
Csend.
Először nevetett—egészen addig, amíg rá nem jött, hogy nem viccelek.
Letettem a bizonyítékokat az asztalra – dokumentumokat, képernyőképeket, mindent.
“Ez az én vagyok, hogy nem vagyok hajlandó házas maradni valakivel, aki a feleségét fizetetlen munkának tekinti,” mondtam.
Gyorsan jött a haragja.
“Jelenetet csinálsz.”
“Nem,” válaszoltam. “Ezt akkor csináltad, amikor az esküvőnk éjszakáján rongyot dobtál az arcomba.”
Minden már el volt intézve. A táskáim be voltak pakolva. Az autóm várt.
Felálltam, megfogtam a kabátomat, és még egyszer ránéztem.
“Megmutattad, ki is vagy valójában,” mondtam. “Csak úgy hiszem.”
Aztán kimentem.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
