Ethan habozás nélkül folytatta. Sosem habozott az apjával kapcsolatban. Azonnal elhúzódott.
“Természetesen. Között. Nálunk maradhatsz, ameddig csak szükséged van. »
Mosolyogtam, mert ez az, amit egy jó feleség csinál. Segítettem Dereknek megszerezni a kabátját. Levest kínáltam neki.
“Az orvos azt mondja, most nem kéne egyedül lennem. Nem tudtam, hová menjek. »
Az első néhány napban Derek tökéletesen játszotta a szerepét. Lassan mozgott, támaszkodott a botjára, és minden étkezés után megköszönte.
Ethan folyamatosan figyelte.
“Jól vagy, apa?” kérdezte egy este vacsora után.
Ethan folyamatosan figyelte.
“Jól vagyok, fiam. Csak fáradt vagyok,” válaszolta Derek.
A konyhaajtóból néztem őket.
A változás lassú volt.
Kezdődött, hogy a mosogatóban hagyott piszkos edények közvetlenül a takarítás után maradtak. Aztán ott voltak a morzsák, amelyek összetörtek a nappali szőnyegén. Nem beszélve a díszítésekről, amiket órákat töltöttem elrendezéssel.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
