Miután eltávolították őt, és kicseréltem a zárokat, Anita még mindig ott volt, egyenesen Daniel dolgozósszoba sarkába mentem. Nem az irodájában – sosem érdemelte ki ezt a szót az én fejemben. Csak a kis íróasztal, ahol félig befejezett dobásokat, elmaradt bankkártyás számlákat és drága tollakat helyezett szét, amikről azt hitte, hogy rátermettebbnek tűnhetett, mint amilyen valójában.
A fiók zárva volt.
Ez is érdekes.
Daniel soha nem zárt be semmit, hacsak nem hitte, hogy még van idő élvezni a hazugságot.
A széfemből származó tartalék kulcsot használtam.
Benne egy kék mappa volt, aminek az Átvitel / Anya felirata volt.
Az első oldal megbillentette a szobát.
Daniel hamisított egy korlátozott ingatlanengedélyt egy régi refinanszírozási csomagból származó aláírásom beszkennelt másolatával. Nem teljes tulajdoni átruházás – nem volt túl ügyes –, hanem egy hamis lakhatási engedély és hozzáférési jogkelő levél, amely Lorraine-t a lakás “lakóvezetőjeként” azonosította, amíg én “ideiglenesen áthelyeztem.” A megfogalmazás elég ügyetlen volt ahhoz, hogy sértegethessen, de elég csiszolt ahhoz, hogy ha rossz bankhoz, biztosítóhoz vagy közműcéghez jutna el, mielőtt visszatérnék, hetekig tartó adminisztratív káoszt okozhatott.
Ez még mindig nem volt a legrosszabb.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
