Az anyós lenézte a menyasszony anyját szerény életéért. El sem tudta képzelni, milyen fájdalmat hordoz az a nő csendben. Amikor megszólalt, az egész terem lehajtotta a fejét.

— Nem, drágám. Maradj. Ez az életed. Csak soha ne felejtsd el, ki vagy.

Alejandro Camila mellett állt.

— Ha ő elmegy, én is elmegyek.

Elena mindkettőjükre nézett, és bólintott.

— Akkor menjünk.

Amikor elhagyták a mexikóvárosi csarnokot, senki sem állta el az útjukat. Senki sem nevetett többet. Mögöttük nehéz csend ült el, és egy gazdag nő, aki először életében érezte magát igazán szegénynek.

Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.