“És rájöttél, kivel élsz.”
Enyhén elmosolyodott.
“Nem én mentettelek,” mondta. “Csak emlékeztettelek.”
“Mire emlékeztetett?”
“Nem minden ajándék a szeretetből fakad.”
“Néha valaki más éhségéből fakad.”
Mielőtt elindult, még egy utolsó dolgot is hozzátett:
“Soha ne engedd, hogy bárki olyasmit a nyakadra helyezzen, amit nem te választottál.”
Ma még Mexikóvárosban vagyok.
Még mindig dolgozom.
Még mindig zsúfolt buszokat utazom.
De már nem vagyok az a nő, aki kevesebbet fogadott el, csak azért, hogy elkerülje az egyedüllétet.
Mindent megváltoztattam.
És megtanultam egy igazságot, amit bárcsak több nő tudna hamarabb:
A veszély nem mindig hangosan érkezik.
Néha valami gyönyörűbe burkolózva jön…
mosolyogva…
és magát szerelemnek nevezi.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
