Tudjon meg többet
Hajápolási termékek
A-vitamin-kiegészítők
Étkezéstervezési szolgáltatások
Tojásos szakácskönyvek
Táplálkozási tanácsadási szolgáltatások
Reggeli receptötletek
Táplálékkiegészítők
Kolin -kiegészítők
Vitamin-kiegészítő útmutató
Cipők
„Név?” – kérdezte Ruiz.
– Mr. Mercernek hívják – suttogta. – De nem nagybácsi, és nem is barát.
– Milyen gyakran? – kérdezte Jake gyengéden.
„Hetente kétszer. Tettek valamit a paradicsomokba a sikátorban. Sosem kérdeztem. Féltem. Azt mondták, ha valaki kérdezi, szóljak, hogy csak árulok. Az utca túloldaláról figyelték.”
Jake nyelt egyet. A tenyerén lévő furcsa, keresztező vonalak – egy kertész kezei – régebbiek voltak, mint a félelme. Azért választották, mert láthatatlannak tűnt.
Együttérzés, aztán a terv.
Letartóztatták, mert a törvény és a bizonyítékok megkövetelték, nem pedig titulusként. Jake teát hozott. Ruiz felhívta a szociális munkást, Rachel Lynnt, és Dr. Maya Patelen keresztül kórházi ágyat foglalt Elena fiának. A jelentés az igazat mondta: egy rémült anyát álcának használtak azok az emberek, akik szirénázásra eltűnnek.
Ami ezután történt, ahhoz precizitásra volt szükség.
Újra összerakták a pénztárgépet – legálisan, fényképes bizonyítékokkal –, és civilben visszavitték Elenát a sarokra. A sor készen állt; a járdát tucatnyi szögből figyelték. Nem film volt, nem kaszkadőrmutatvány. Egy néma csapda, hogy elkapják a két kezet, amelyek mindig biztonságos távolságból mozgatják a szálakat.
Az árnyék előrelép.
Késő délután, ahogy a nap hosszabbodni kezdett, egy napellenzős férfi ezüstszínű robogóval parkolt le a járdán, messzebb, mint bármelyik vásárló tenné. Nem nézett Elenára. Átnézett rajta, egy láthatatlan rendőr klasszikus tekintetével.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
