Az esőkabátos férfi azt mondta: “A Hivatal gyorsabban mozgott, mint vártuk.”
Összeszorult a gyomrom.
Caleb állkapcsa összeszorult. “Milyen közel?”
“Elég közel ahhoz, hogy a feleséged nővére már tudja.”
A nővérem.
Mara.
Szorítottam a telefonomat, imádkozva, hogy újra felvillan – és imádkoztam, hogy ne adjon hangot sem.
Caleb felvette a laptopomat. “Sosem néz semmit. Még ha látna is valamit, nem értené.”
Az idegen halkan felnevetett. “Jól választottál.”
Caleb nem mosolygott.
“Ez nem volt része a tervnek,” mondta.
Egy pillanatra majdnem megbánást hallottam a hangjában.
Aztán hozzátette: “De a gyerek bonyolítja a dolgokat.”
Elhomályosodott a látásom.
Noah. A négyéves fiunk, aki mérföldekre alszik Caleb szüleinél – legalábbis én így gondoltam.
Az idegen azt mondta: “A szüleid már elköltöztetik.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
