Egy festett ponyva alatt Emily telefonja hevert, megrepedt, de még működött, töltőbe dugva. Rajta voltak videók, amelyeket Mark készített, miközben kényszerítette a jogi dokumentumok elolvasására.
“Mondd fel, hogy önként mész,” parancsolta a felvett hangja.
Emily, zúzódásokkal és drogokkal elkábítva, suttogta: “Önként megyek.”
“Jó lány,” mondta Vanessa a videóban. “Most írd alá az áthelyezést.”
Mark elhallgatott.
Vanessa abbahagyta a sírást.
Lassan felálltam.
“Rossz nő gyermekét választottad.”
Mark köpött: “Azt hiszed, meg tudsz ijeszteni?”
“Nem,” mondtam. “Azt hiszem, már megtettem.”
Napfelkeltekére a ház le volt zárva. A hamis dokumentumokat lefoglalták. A közjegyző – Mark golfbarátja – ebéd előtt bevallotta a dolgot. A gyógyszertári felvételeken Vanessa nyugtatókat vásárolt Emily biztosítási kártyájával. A bank minden számlát befagyasztott, amit Mark megérintett.
És mivel Emily évekkel korábban engem jelölt meg jogi vészhelyzeti kapcsolattartóként – mert még ismertem bírókat, nyomozókat, áldozatvédőket, igazságügyi könyvelőket és újságírókat, akik őszinte szívességekkel tartoztak –, Mark kis terve nem halványult el családi pletykákba.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
