Brianna közelebb hajolt, mosolygott, mintha a kegyetlenség báj lenne. “Azok a kezek olyan durván és mocskosnak tűnnek ezek alatt a fényekben.”
A feleségem arca elpirult.
Kevinre néztem.
Kínosan felnevetett, és azt mondta: “Anyám sosem törődött igazán ezekkel a dolgokkal.”
Ez jobban fájt, mint Brianna szavai.
Ruth suttogta: “Elmegyek mosakodni.”
Letettem a poharamat.
“Nem,” mondtam.
Az asztal elcsendesedett.
Átnyúltam az asztal alá, megfogtam Ruth megviselt kezeit, és óvatosan a fehér terítő tetejére helyeztem őket.
“Ezek a kezek semmit sem rejtegethetnek,” mondtam.
Brianna forgatta a szemét. “George, kérlek. Ne csináld ezt jelenetté.”
A bejárat felé pillantottam.
“Várjuk a díszvendéget.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
