A dobozt a dohányzóasztalra tette. “Három, kettő, egy múlva megtudod.”
Aztán kinyitotta.
Bent voltak az autó tulajdonjogi papírjai, a finanszírozási szerződés és az adásvételi szerződés.
Logan elsápadt.
“Ó, nem,” mondta. “Nagymama, ne tedd ezt.”
Ő figyelmen kívül hagyta, és rám nézett.
Ránéztem a papírokra, aztán rá. “Mi ez?”
A nagymamája összefogta a kezét. “Ez az a pillanat, amikor a férjed megtudja, hogy az autó, amit imád, jogilag nem az övé.”
Logan visszavágott: “Az én nevemre akarták írni.”
Ő figyelmen kívül hagyta, és felém fordult. “Egyedül nem tudott finanszírozást szerezni. Nem volt elég pénze a regisztrációra, biztosításra és adókra sem. Én vállaltam a szerződést, bepótoltam a hiányt, és a tulajdonjogot a saját nevemre tartottam, amíg be nem bizonyította, hogy felnőttként tud viselkedni. »
Logantra néztem. “Szóval mindezek után ő még csak nem is a tiéd volt?”
Logan autója mögött egy régi kisbusz parkolt.
Azt mondta: “Nem ez a lényeg.”
A nagymamája így válaszolt: “Most igen.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
