Megrázkódott.
Egy perccel később kinyitotta a kisbusz ajtaját.
Aztán elvitte a kisbusz kulcsait.
Szó nélkül távozott. Az első ablakon keresztül néztem, ahogy ott áll a kocsifelhajtón, miközben a vontató sofőr elkezdte bepakolni az autóját. Logan úgy nézett ki, mintha meg akarná állítani, de tudta, hogy nem tudja. Jogilag nem. Nem anélkül, hogy még rosszabb lenne a helyzet.
Egy perccel később kinyitotta a kisbusz ajtaját, és úgy nézett a foltos anyag ülésre, mintha az sértette volna a vérvonalát.
Aztán csatlakozott.
Ez a kép megmaradt az emlékezetemben.
A nagymamája mellettem ült a kanapén.
Ezúttal lágyabb hangon mondta: “Most már tudod.”
Lenéztem a lányomra. “Tudom mit?”
Ő így válaszolt: “Ki ő, ha senki sem kényszeríti rá, hogy viselkedjen.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
