“Ez nevetséges,” vágott vissza Lorraine. “Van házad, ráadásul nagyon szép ház.”
Aztán jött az igazi probléma.
“Meg kell mondanod Cassidynek, hogy aludjon máshol, amíg én itt vagyok. Talán a garázsban. »
Lehalkította a hangját. “Tudod, hogy nem érzem magam kényelmesen vele.”
Aztán jött az igazi probléma.
Szóhoz sem juttam.
Jake idegesen nézett rám.
“De anya a feleségem… »
“És én vagyok az anyád! Emlékeztetnem kellene, hogy én adtam neked ezt a házat? Neki el kell mennie. Még mindig én vagyok az egyetlen nő ebben a házban, és nem osztom meg a helyemet a elhanyagolt feleségeddel. »
Megforgattam a szemem. Biztos voltam benne, hogy Jake befejezi ezt a beszélgetést, de ami ezután történt, meglepett.
Jake idegesen nézett rám.
Bement a másik szobába a telefonjával, halkan beszélve.
Egy órával később jött hozzám, tekintete eltávolodt, hangja mély és óvatos.
“Anya nagyon ragaszkodik hozzá. Tudnád… talán elmennél máshová, amíg ott van?” »
Nevettem. “Csak viccelsz, ugye?”
Lenyelte.
Egy órával később jött hozzám.
“Kérlek, ne csinálj belőle nagy ügyet. Csak néhány napra van. Felállítok neked egy matracot a garázsban. Még látnod sem kell, mindenki nyugton ülhet.” »
“A garázsban? Remélem, viccelsz. »
“Jó lehetne! Gondolj bele: kivesszük az autókat, te meggyújthatod illatos gyertyákat…” »
Ő tovább beszélt, de én abbahagytam a hallgatást.
“Kérlek, ne csinálj belőle nagy ügyet.”
Csak a garázs betonpadlójára tudtam gondolni, azokra az éjszakákra, amikor a takaró alatt reszketve töltöttem, mert nem volt fűtés, és hogy jutok el a fürdőszobába?
Azt várta, hogy besurran a saját házamba, hogy elmenjek a fürdőszobába és lezuhanyozzak?
Mindezt azért, hogy az anyjának ne kelljen “a szemembe néznie” a folyosón.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
