Albert sokáig csendben maradt, mielőtt megszólalt.
“Szörnyű voltam veled. Amikor elestél vele… Nem tudom. Először magamra gondoltam. Az utazás. Pénz. Bármit, csak nem téged. »
Csendben maradtam, mert azt akartam, hogy folytassa.
A legnagyobb meglepetés egy este történt.
“Apám is ilyen volt gyerekkor,” vallotta be a férjem. “Ha valami zavarta, mindenkinek el kellett viselnie. Azt hiszem, én is ugyanaz a személy lettem anélkül, hogy észrevettem volna. »
Ez valószínűleg a legőszintébb dolog, amit valaha hallottam tőle.
“Nem várom, hogy elfelejtsd ezt,” tette hozzá nyugodtan. “De sajnálom.”
Először az ősz óta kaptam egy bocsánatkérést, ami őszintének tűnt.
“Az apám is ilyen volt”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
