Bólintott.
“És Rose?”
Rám nézett.
“Rose, azt mondták, hogy meghalt.”
“Ha eltűnsz, elmegyek a rendőrséghez a rendszámoddal.”
“Nem tűnök,” suttogta. “Nyolc éve menekülök ettől a helyzettől.”
***
Aznap este kinyitottam a zárt fiókomat: Grace kórházi karkötőjét, egy rózsaszín sapkát, egy homályos fotót és a levelet, amit a születése előtt írtam.
“Gracie-mért, amikor elég idős leszel, hogy tudja, mennyire szeretnek.”
Kilenckor Rose a kávézóban volt, egy dossziéta szorongatva magán.
Leültem vele szemben.
“Kezdjük az elején.”
Rose a kávéját bámulta, mintha az édesítené az igazságot.
“Gracie-mért.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
