Ránéztem a nőre. “A babámat nyolc éve halottnak nyilvánították,” mondtam. “A neve Grace volt.”
Eltört a hangom.
“És még senki sem hívott anyának.”
A nő elengedte a szorítását.
“A neve Emma,” mondta.
Aztán megtört a hangja.
“Emma Grace.”
“A neve Grace volt.”
Bólintottam egyetértően, bár a torkom összerándult. A nő úgy tűnt, hogy menekülni készül, ezért fél lépést tettem felé, miközben a kezeimet jól láttam.
A gyereknek az én szemem volt. Élodie is észrevette.
“Kérlek,” mondtam. “Ha hiba, mondd el. A nővérem látta, hogy sírok egy babáért, aki talán ott állhat. »
Tekintete Emmára esett, majd visszatért hozzám.
“Nem tudom, miről beszélsz,” suttogta. “Én neveltem fel.”
A gyereknek az én szemem volt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
