Evan nem hazudott csak úgy. Olyan embereket talált, akik hajlandóak szemet hunyni, aláírni ott, ahol nem kellene, és egyszerű papírmunkának adják be. Először volt ennek a hazugságnak a neve.
***
Három éjszakával később, Emma Grace hangversenyén Evan meglátott, és sziszegett: “Menj el.”
“Nem,” válaszoltam. “Én is tartoztam, ahol kitöröltél.”
Az anyja odalépett. “Itt nem.”
Rose levette a gyűrűjét. “Szóval hol valljuk be, hogy a fiad hagyta, hogy Kaia sírjon egy élő gyermekért?”
Evan nem hazudott csak nem.
Néhány szülő megfordult. Az egyik tanár eltakarta a száját. Evan anyja körbenézett, hirtelen kevésbé aggódott Emma Grace miatt, inkább azok miatt, akik hallották őt.
Emma Grace ezüst ruhában lépett ki.
Evan a válla felé nyúlt.
Hátralépett.
Ez egy apró gesztus volt. Szinte észrevehetetlen. De Evan látta. Én is.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
