Rose lehajtotta a fejét. “A kék doboz. Evan elrejtette őt a szobánkban. Amikor Emma öt éves volt, találtam rá. Voltak rólad képek, régi videók és egy lábnyom a babalábadról. »
Az ujjaim megdermedtek. “És még mindig hallgattál?”
Rose szeme könnyekkel telt meg. “Azt mondtam magamnak, hogy megvédem őt.”
“Nem,” válaszoltam. “Védetted magad.”
Összerándult, de nem tagadta.
“Láttalak benne,” suttogta Rose. “A szemei. A homlokráncolódása. Ahogy oldalra billentette a fejét. Evan azt mondta, elképzeltem, de nem tettem. »
“Azt mondtam magamnak, hogy megvédem őt.”
“Szóval megmutattad neki az arcomat? Tudtad, hogy Evan nem jó ember. »
“Tudtam,” mondta sírva. “De én mégis szerettem őt. Annyira szerettem volna családot alapítani, hogy vártam, hogy az igazság kényszerítsen cselekvésre. »
Felálltam. “Vigyél el a pincébe.”
“Most?”
“Most.”
***
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
