Kinyitottam a legközelebbi dobozt.
Fényképek.
Mark benne volt, fiatalabb, de egyértelműen ő volt. Ugyanaz a mosoly. Ugyanaz a testtartás. A zsebükben, mint mindig.
De nem volt egyedül.
Egy nő állt mellette.
A fotókon megjelent dátumok hevesenverést okoztak a szívem.
Még azelőtt voltak, hogy megismertem volna.
Ültem egy szemetesbe, és tovább ástam.
Esküvői meghívók voltak mindkettőjük nevével. Egy bérleti szerződés, amit ők írtak alá. Kártyák, amelyek “Marknak és Elainenek” szólnak.
Aztán… egy halotti anyakönyvi kivonat.
Elaine-től.
A halál okát aszeptikus és hivatalos nyelven írták, ami semmit sem magyarázott.
“Nem,” suttogtam a csendben. Nem.
Nem sírtam.
Találtam egy Elaine-nek címzett levelet, amelyet Susan nevű személy írt, aki ugyanazon a vezetéknevén volt.
Tudnia kellett, ki ő.
Bezártam az autót, megnéztem Susan címét, és elhajtottam.
Az otthona egy órányira volt; Kicsi és rossz állapotban volt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
